Valóban az tanítja, aki nem ért hozzá?

Soha nem látott méreteket ölt ma a  „tanácsadói iparág”.

Fénysebességgel bukkannak fel a képernyőnkön, hirlevélben, Média csatornákon különböző kurzusok, online tréningek, motivációs előadások, technológiák, terapeuták, coachok, szakértők, facilitátorok, guruk, és specialisták.

Ember legyen a talpán, akinek nem elég, hogy éppen valami nehézsége adódik az életében, ráadásnak még ezt a csomagot is megkapja, hogy tessék, válaszd ki, hogy kihez fordulj.

Ki fog tudni VALÓDI segítséget, támogatást, eszközt adni? Működni fog-e az életében folyamatosan az, amit kap? Arányos-e a szolgáltatás minősége és eredménye a kifizetett árral? Ki a legjobb a piacon? Kire, mire hallgasson a cégvezető, amikor választ?

A marketingesek szerint az a legjobb tanácsadó, aki az összes létező közösségi portálon és online felületen aktívan jelen van, lehetőleg egyszerre, és tökéletes marketingkommunikációval. Szakértői márkája van, közösséget épít, könyvet ír papír alapon, és e-book formában is, blogot vezet, konferenciákon ad elő, van online kurzusa, sok-sok élő bejelentkezése, oktató videói, és képes akár egy stadiont is megtölteni a követőtáborával. Ebből a nézőpontból lehet valaki a világ legjobb tanácsadója, de ha nem ismeri senki, akkor nem sikeres. Komplett rendszerek épülnek erre a gondolatra, hogy nem elég jónak lenni, hanem annak is kell látszani.

A dörzsöltebb vállalkozók, pénzügyi szakemberek szerint az a legjobb tanácsadó, aki maga is   egy nagyobb, lehetőleg többszázmilliós árbevétellel rendelkező céget vezet, vannak alkalmazottai, évente 10-12 nagyobb projektje, és olyan tudása, amit franchise rendszerben értékesít, tehát az ország minden megyéjében van egy saját oktatási központja.

Szóval akinek nincsen önműködő online marketingrendszere, vagy saját konferenciája, az nem számít jó tanácsadónak manapság? Az pedig, aki állandó online jelenlétet mutat, posztolva a mindennapjait, a sikereit, a tudományát, az jó tanácsadó pusztán attól a ténytől, hogy jónak látszik?

Valahol olyan ez az egész, mint az első randi. Megjelenik a lány, gyönyörű, hosszú haj, kidobott cicik, darázsderék…de a szkeptikusabb, és előre is gondolkodó férfiak élnek a gyanúperrel, hogy mi van, ha póthaj, push up melltartó, és leszorító bugyi csábította el őket?

Összeszedtem néhány olyan szempontot, amelyeket például egy nagyvállalat pályázatai anyagában is fel kell tudni mutatni minden tanácsadónak, és szerintem segít egy kisebb cég vezetőjének, vagy még egy magánembernek is, hogy mit kérdezzen, és miről érdemes meggyőződnie, ha teljes képet akar kapni a szakemberről.

Milyen területen végezte a tanulmányait?

Legyen gazdasági, és/vagy humán erőforrás, pedagógia, pszichológia területén szerzett végzettsége, ami megmutatja, hogy elmélyedt a témában.Persze több olyan tanácsadót ismerek én is, aki teljesen más témában végezte a tanulmányait, mint amiben később  szakértővé vált. Pont emiatt ne dőljünk be egyetlen szempontnak, henem gyűjtsünk további információt.

Van-e a témában releváns munkatapasztalata?

Ha például vezetőket képez, akkor legyen minimum 2 év vezetési tapasztalata, ha pedig munkaerőkiválasztásban tevékenykedik, akkor mutasson olyan szervezetet, amit ő épített fel, ha pedig párkapcsolati tanácsadó, akkor „jöjjön át”, hogy azt éli, amit tanít. Egy németországi kollégám mesélte, hogy csak sovány coachot vettek be egy változásmenedzselési projektbe, mert ara a következtetésre jutottak, hogy egy testesebb coach valószínűleg kisebb akaraterővel és kitartással rendelkezik, mint az, aki folyamatosan fitten tartja magát. Hm?

Van- e olyan végzettsége, amivel embereket fejleszthet?

Rendelkezzen az alkalmazott fejlesztési módszerekben igazolható képzettséggel, tehát legyen papírja arról, hogy ő tréner, coach, mediátor, terapeuta, rendszerállító, kineziológus, mozgásfejlesztő tréner, művészetterapeuta, stb stb.

Mennyi ideje dolgozik a fejlesztésben?

Senior, vagy kezdő tanácsadóként máshol van az erőforrás, a tapasztalat, és mindkettőnek van sok előnye, és akár hátránya is. Hogy életem első iskolaigazgatóját, Barcza Dani bácsit idézzem, kezdő tanító koromból: „egy pedagógus érdemei sajnos sosem egyenesen arányosak a pályán eltöltött éveivel.” Ez szerintem minden területre igaz, ezért győzödjünk meg az eddig elért eredményekről, és kérjünk referenciát.

Ő maga milyen módszerekkel fejleszti magát?

Ha ő is jár szupervízióba, terápiába, ezzel annak a hitelességét támasztja alá, hogy valóban az ügyfelek, tanítványok előtt jár, és ő maga is hisz a folyamatos változásban, Akinek ez hiányzik, az a tanácsadó gyakrabban hajlamos” megmondó ember lenni”, és mindenhez a legjobban érteni :), ezáltal kevésbé képes az adott cégre szabni a megoldásokat, mert túlságosan ragaszkodik a saját elképzeléseihez, bevett gyakorlatához.

Ezekre a válaszokra összeáll a nagy kép a tanácsadóról, és tovább tudunk lépni,lehet fókuszálni arra a témára, nehézségre, ami miatt egyáltalán szükség van rá.